Kereső
Friss hozzászólások
Belépés

Archív bejegyzések: 2014 január

VÁROSOM KOMLÓ

Az ölelésedre még most is emlékezem, te céda asszony, régi városom. Lágyvonalú melleid a dombok, hajad a hegytetőkön örökké gubancos erdők álmaimban még mindég kísértenek. Te céda asszony, régi városom, fogadtam, hogy ...

Tovább olvas ...

SZERETLEK

Szeretlek rajongva, szenvedéllyel, szeretlek mint senkit soha még. Szeretlek mint hold az éjjelt, mint virág a napnak fénykörét. Szeretlek mint a pirosló hajnal szereti a felkelő napot. Szeretlek mint költő a dallal szereti a ...

Tovább olvas ...

MOND MIÉRT

Mond, miért tud szeretni Kit soha nem szerettek? Mond, miért nem tud feledni Kit mindég felednek? Mond, szívem miért remeg meg Hallatára nevednek? Ó mond, miért szeretlek, És el miért nem feledlek? Mond, miért gondolok rád Annyi ...

Tovább olvas ...

MERT VOLTÁL

Mert voltál, hát el nem múlhatsz. Felidéz téged a szív, a vér. Bár nem ígérsz holnapi percet, mi közössé fonódva összeér. De voltál, és így az élet elzár, megtart magának. Nem léphetsz el némán előlem. Itt vagy. ...

Tovább olvas ...

MÉGIS MARADOK

Sokszor hívnak engem, más világba csók-kéregető, vágysebű koldusok. Ha itt vagyok – puha öled a párna, teljesült vágyakat nyerhetek amott. Döbbent csend itt jussom, semmi más, ha néha kiemelem arcod a homályból. Amott ...

Tovább olvas ...

MEDITÁCIÓ

Míg más vagy, addig csókod kell nekem. A tánc, a séták, elsúgott szavak kellenek, míg átlag lényed él és ott jársz kishitűséged boltíve alatt. Míg önmagadnak lénye vagy, elég ha érzéseiddel közössé teszel. Hogy mi ...

Tovább olvas ...

MAGYARÁZAT

Valami túlságosan édes érdekesség, valami megfejthetetlen titok vonz hozzád, ha nem akarom, hogy földre essék közönyöm, és magukba fogják a csalitok. Lopva nézem míg játszol a fénnyel, és mindig más vagy, mindig új ...

Tovább olvas ...

MAGADAT OKOLD

Miért kellett fájó sebeket tépned? Miért kellett emlékét a régnek be nem forrt sebből kiszakítani? Miért kellett a fátylat letépni? Mondani: más el nem végzi, erre csak te vagy hivatott. Látod? A felkavart por mi régi ...

Tovább olvas ...

LÁMPA AZ ÁLOMÁSON

Sz.G.-nek Elkopnak az út mellett a házak, a néma földre köd borul, míg ketten lépünk kéz a kézben egymás mellett, szótlanul. Fákból szövött árnyalak leng, sejtetője jövő percnek, míg az úton léptünk, sorsunk együtt ...

Tovább olvas ...

KOMLÓI HÁZAK

Tegnap még büszkén álltatok, ölelő kémény-kart szegezve az égnek. Tegnap még hirdetve a múltat ablakaitokban lámpák égtek. Tegnap még befogadta képeteket magába a város. Ma már készítjük a festéket, amivel majd ...

Tovább olvas ...

KERESLEK

Ó hová tűnhetett el, Merre tűnhetett arany szemöldököd, bús barna szemed? Az éjben hová, merre tűnhetett? Egyedül vagyok és gondolok reád. Felidézem arcod, szemed és a szád. Álmaimban látom: kezed értem int. S én ...

Tovább olvas ...

HOGY VELEM MARADJON

Magamra öltöttem már a bánat szövetből szövött sötét ruhámat. Nehéz emlékből, néma gyászból emelek falat e bú-világból szívem köré, hogy át ne törjön, ha bele kel magam szobámba ölnöm. Ha világ elől szívemet ...

Tovább olvas ...

HA NEM SZERETSZ IS

Lábad elé teszem a világot, fejedre koszorúnak az eget. A csillagos éjből fonok palástot, s a hajnallal díszítve adom neked. Összeszedem a mezők virágát, s csokorba kötve eléd rakom. Kitépem keblemből a szívem ha akarod ...

Tovább olvas ...

FELNŐTT POETICA

Már nem a kín a fontos. Érte most meghalni sem érdemes. A képmutatók arcát lemérve, van még magadban mit keress. Már nem az igézet csodája - mit most a furcsa képzetek - mi behatol szembe, szájba, már nem vagy úgy, hogy ...

Tovább olvas ...

EMBER SZÜLETIK

Bennünket már a holnap vágyai tüzelnek. Mert a holnapban fog élni a gyermek - a ma született. Nékik építünk gyárat, ültetünk kertet. Bennünket már a holnap vágyai tüzelnek, hogy boldogabb legyen a gyermek - a most ...

Tovább olvas ...

EL NEM ŰZHET

Mint embert már régen elfelejtett. - Mentünk. Valahol elakadtam, és már évekbe hull a távolság közöttünk, de élek benne még megfoghatatlan alakban, megsárgult fényképnek ottmaradtam bőrén, a blúza alatt. Kezemből egy-egy ...

Tovább olvas ...

EGY LEVÉL MARGÓJÁRA

Kedvesem! Volt-e gondolat szebb - mit eddig magaménak mondhattam - a mostaninál? Volt-e érzés tisztább, vágy beteljesületlenebb, szenvedés meggyötrőbb, szív lángolóbb, mint amilyen az enyém? Volt-e csillag fényesebb mostani ...

Tovább olvas ...

AZON AZ ÉJSZAKÁN

Megtanultam csalódni keserűen. Az élet bánatát magamra vettem, és tűrtem, hogy eltemessen a bú és a magány. S akkor jöttél Te tündöklőn, kacagva, vidáman, önfeledten, és véled együtt nevettem azon az éjszakán. ...

Tovább olvas ...

AZ UTOLSÓ PERC

Borzongott a szél, fák levelein meg-megütődve. Sötét volt, némaság, mikor eljöttem tőle. Kezemben vittem testének vonalát, számon égető csókjait. Testemen vittem az ölelését, és szívemben az utolsó szavát. Utánam ...

Tovább olvas ...

AMIT ÍRTAM

Hit, szeretet, szerelem nem éltet, gondjaimban nincsenek lidércek, érezni is csak akkor érzek ha kell. Nem fejtem filléres álmaimból, nem kölcsönöztem a magány-kíntól, nem ástam ki tehetség-sírból írásaim. Csak ...

Tovább olvas ...

TISZAVIRÁG

Szőke folyónak fodros habja Kérész virágba öltözik. Millió kis élet, ösztönök rabja Halál-násztáncát járja itt. Egy nap. Mily rövid az élet. Kering, cikázik majd habokba hull. Boldogok mégis, mert sorsuk megadta, Hogy ...

Tovább olvas ...

0.053 mp