Kereső
Friss hozzászólások
Belépés

Archív bejegyzések: 2013 december

ISTENEKKEL SZÖVETKEZVE

Az életnek pogány sámánja lettem, sámándobom a meglékelt koponyám. Bár Sztüx folyó partjára én eljutottam, Kharon a ladikos még hiába vár reám. Életet lüktetett bennem a vér még, agyam harsogja, hogy élni kell! Úr ...

Tovább olvas ...

DRÁVA PARTJÁN

Tél búcsúztató Hóköpenyét leveti az erdő, és rügy pattan az ágakon. Tavasznak hírét hozza a szellő, az ős Dráva felett ha átoson. A folyó örvényeket kerget, hordozva az Alpok hólevét. Tudója ő már évezredeknek, ...

Tovább olvas ...

ÉREZD A SZÉPET

Mily szép az ég ha Nap beragyogja, és szemedre ég a kékje lopva. Mily jó nézni fényes csillagokra, ha lelked elmerül csend habokba. Mily édes madárnak dalát lopva feküdni virágméz illatokba. Mily jó a szó ha szívedre fonva ...

Tovább olvas ...

EMLÉKEZÉS

A tábortüzet ültük körbe, emlékszel még jóbarát? Vers szellemét megidézve lestük egymásnak szavát. Szállt a rím ott, és sorokba rendeződtek a szavak. Ötven év, vagy talán több is, azóta már rég elszaladt. Hittük ...

Tovább olvas ...

ARS POETICA

„Ha nem tudsz mást mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S ezért a szent fát félretedd.” Petőfi Sándor -- O -- Verseidben mutasd a szépet, és szavaidban dicsérd a jót. Így nem illet ...

Tovább olvas ...

ESTI KÉP A HEGYTETŐN

A tájat nézem a hegytetőn: Arra még bíborlik a felhő. Itt szürke árnyakra reszketőn, Csókot lehel a néma szellő. Sáros út a völgybe fut, Keréknyom hasított háttal. Erdő a csendnek nyit kaput, Mélyén halkul a madárdal. ...

Tovább olvas ...

TAVASZ DICSÉRET

Szép tavasz áldott fénnyel ha eljő Szívedbe lopva a lét örömét, Esti dalt dúdol lágyan a szellő, És virágok illatát ontja a rét. Új élet sarjad virágzó fákon, S az ágon apró kis bogár oson, Megpihenve néha egy ...

Tovább olvas ...

MULTIDÉZŐ

Utazva szekerén életemnek, Emlékek ága az arcomba vág. Szívemben régi képek peregnek. De hol vagy te régi szép ifjúság? Délibáb emlékek nyílanak elém, Játékos gyermekkor, régi világ. Ábrándos világom még nézem én, ...

Tovább olvas ...

HARGITA

Ha csillagok nyílnak ott fenn az égen, Mint megannyi édes tündérvirág, Lelkemben a messzeséget érzem, És látni vélem a büszke Hargitát. Őseim földje oly becses nékem, Szívemet ilyenkor tűz járja át. Ormait ha gondolatban ...

Tovább olvas ...

ŐSZELŐ

Szótlanok szelei már a nyárnak, őszi dalt zúgnak most vad viharok. Eső permetje mossa már a fákat, s a légben hullt levélraj kavarog. Még nyílik kertemnek pár virága, és bimbót nevel a krizantém bokor. De hajnali pára ül ...

Tovább olvas ...

SZÁMVETÉS

Mögöttem sorjáznak kisemmizett évek, Meddő hónapok, verstelen napok. Mostohán bánt velem eddig az élet, Sok meg nem írt verssel én adós vagyok. Nehéz terhem hordozom magammal. Zsákomban számtalan elszállt gondolat. Időm ...

Tovább olvas ...

SÍRVERS

Ne sírj, ki eddig szerettél, Ne bánd, ha végleg elmegyek. Szemedben ne üljön bánat könnye, Ha e földön én már nem leszek. Egy gyertyát gyújts meg síromon, És mondj el értem egy halk imát. Ne lássa rajtad – jó rokon - A ...

Tovább olvas ...

FOHÁSZ

Áld meg Uram a szenvedőket, adj kenyeret az éhezőknek, meleget adj a didergőknek, áld meg Uram, áld meg őket. Nyújts vigaszt a bánkódóknak, megnyugvást a haldoklóknak, biztatást adj itt maradóknak, hitelt a vigasztaló ...

Tovább olvas ...

VIRÁG HELYETT

Feleségemnek házassági évfordulónkra Mondd, mit mondhat ilyenkor a költő? Lelkében majd’ félszázad emberöltő. Régi emlékek rejtett fiókját kinyitva Merengve néz a régmúltra vissza. Röpke villanások, aprócska képek ...

Tovább olvas ...

ÓDA A KÖLTÉSZETHEZ

Ó költészet, Te míves szép erény, verssé formált számtalan gondolat, látod, most kezemet nyújtom én, s epedve kérem, hogy elfogadd. Ó költészet, Te csoda, Te szent, kettőnk frigyéből szülve dalt, bennünk –láthatod- ...

Tovább olvas ...

ITT SZÜLETTEM ÉN

Itt születtem én magyarnak, húsom itt tépik a varjak, úri varjak, úri varjak. Magas fákon varjak tanyáznak, hely nem jut ott már másnak. Nem jut másnak, nem jut másnak. Eldobom most hegedűmet, létem nem adom keselyűknek, de ...

Tovább olvas ...

HALOTTAIMHOZ

Szüleim sírjánál Ott fenn vagytok tudom, kik már csak szívemben éltek, a messzi égen, csillagok között. Testetek sorsa bár az enyészet, de lelketek már a tejútra költözött. Ha néha felhőtlen, bús sötét éjen szemem a ...

Tovább olvas ...

ANZIKSZ AZ ŐSZBŐL

Csodálva nézem színeit az ősznek, Festő sem festhetett szebbet még soha. A légben ki pillangók kergetőznek, És arany levelet hord a szél tova. Az erdőben már leng az őszi pára, s a rét felett száll a széna illata. ...

Tovább olvas ...

VERS SZÜLETÉSE

Lelkem sok élménytől teherbe esve, Verset vajúdott egy csillagfényes este. Hangulatoknak jajdulta fájó görcsét. Homlokát gondolat kendővel törölték. Szavakat lüktetett elő a méhe. Ámuló csillagok vigyáztak szülésre. ...

Tovább olvas ...

VÁROSOM

Pécsi hangulatok Néhány kopott kő, pár lábnyom – emlék jelzi, hogy utam erre vitt nemrég. Házaknak ormán, málló vakolatban eltűnt időknek lenyomata ott van. Öreg fák alatt, árnyas Sétatéren, pihenés padjain hányszor ...

Tovább olvas ...

TESTAMENTUM

Hagyom örökül két szép unokámnak nagyszülői testamentumom: - Kitartást, ha új célokba vágnak, hogy végigvigyék göröngyös úton. - Emberséget, mert teljes azzal az élet: segíteni mindig, ha kell másokon. - Jó kedélyt, ...

Tovább olvas ...

TAVASZ

Eresz alatt csivitelnek Kócos kis fecskék a balkonon. A kaptárak mézzel telnek, S a fák között lágy szél oson. Virágruhába öltözik kertünk, Sokszínű stólát ölt a föld. Pacsirta énekel felettünk, S az erdőn úrrá lesz ...

Tovább olvas ...

SZEPTEMBERI DÉLELŐTT

Dideregve fák közében nem zúg már a nyári szél. Ősz kopaszít ágat éppen, földre lebben száz levél. Hallgatom halk zizzenésük, nézem röpke röptüket. Siratva elmúló létük lelkem múlt nyarat temet. Rőt barnára festve ...

Tovább olvas ...

SZELLEM A SZOBÁMBAN

Hal léptekkel át szobámon szellem suhan. Régi álmok szelleme. Elfeledett ifjúságom féltve őrzött kincseit, hogy elvegye. Lopakodva éjsötétben túr agyamba, lélek mélyre nyúl kutatón keze. Nem fürödve hold fényében, ...

Tovább olvas ...

ŐSZI HANGULATOK

A domboldalon őszt sír már az erdő. Levél könnyüket hullatják a fák. Még langyos csókkal csókol a szellő, És színorgián lesz vendég a világ. A fáknak alján, árnyas ligetekben Hullt levélpaplant von magára a föld. ...

Tovább olvas ...

ÖNARCKÉP

ÖNARCKÉP Hol nevettem, hol meg sírtam, Verseim út porába írtam. Jött egy szél és port kavart. Vitte mind a régi dalt. Eltékozoltam sok évet. Hol gyötörtet, hol meg szépet, Felhőkbe írtam verseket. Elvitték mind a fellegek. ...

Tovább olvas ...

ŐSZI DALOK

ŐSZI DALOK Lelkemben születő őszi dalok hullnak papírra most előttem. Bennem most száz érzés kavarog. Vagyok még, de már-már elmenőben. Időtől fakított hajam ezüstjén nem csillan már meg napsugár. Holnapom sorsom ...

Tovább olvas ...

NAGYANYÁM

Sorsa az arcára ráncokat szántott. Rég emlékeimből őt idézem én. Nem bánta, csak élte a rossz világot, Halvány mosollyal mindig szép szemén. Öt lánya volt. Élete terhes súlyát Bearanyozta szép gyermeköröm. S ha volt, ...

Tovább olvas ...

MENNYI MÉG

Mennyi még a nap életem léniáján? Mennyi még mit sorsom ad, majd elrepít? Lelkemen, e sűrűn teleírt palatáblán Mennyi még a hely, hogy elmondja verseit? Szívemben lapulnak régi szép emlékek. Van-e még benne új emlékekre ...

Tovább olvas ...

KURTIZÁN DAL

Sanzon vers Momarton a járda szélén halkan sír a kis Polett. Folt nem eshet már erényén, mert az régen elveszett. Könny csillan a szeme kékjén, fájó teste megremeg. Momarton a járda szélén dzsigolója most verte meg. ...

Tovább olvas ...

KOLDÚS DAL

Rút, sakál időkre születtem, sorsom csak tépett húscafat. Ordas irigység üvölt felettem, és kapzsi önzés rontja álmomat. Honomban is hontalan lettem, vacsorám csak szikkadt kenyér. Nagyok kalácsát én nem ehettem, a húsnak ...

Tovább olvas ...

ÍGY HETVEN FELÉ

Vendége vagy te csak a világnak, Nem vagy ura, de szolgája éppen. Apró porszem vagy a végtelen térben, Részed a szolgálat és az alázat. Hol föld és ég készül összecsapni, Ott van határod, aprócska mezsgyéd. Lelked része ...

Tovább olvas ...

HALOTTAS ÁGYNÁL

Testedre börtönt rácsoz most a kín, szívedre szelídülnek az álmok. Szemed súlyos, nehéz brokátjain kiszáradt vágyak szakítanak ráncot. Sajgó tested már csitítja égi rím, és szemed már túlvilági fényben ázott. ...

Tovább olvas ...

ESZMÉK ÉS JELKÉPEK

Gyötörték népemet ordas eszmék, önbecsülését már oly sokszor temették. Nyugati keresztek, keleti csillagok tiporták lelkét, ami mégsem halott. Döngölték födlbe bár, de talpra állt, mert vérző sebére gyógyító írt ...

Tovább olvas ...

EMLÉKVERS FELESÉGEMNEK

Langyos estén, nyárutón, felfelé domb kaptatón oson csendes nyári szél, ifjúságunkról mesél. Szerelmünknek titkait Fák sűrűje rejti itt. Titkot látott valahány, Nem árul el, nem biz’ ám. Lány és fiú –régi kép- ...

Tovább olvas ...

EGY SÓHAJ

Ej, ha újra gyermek lennék, Kergethetnék cifra lepkét. Szednék pipacsot, pipitért, A szél dúdolna kedvemért. Ej, ha újra ifjú lennék, Lányoknak virágot adnék. Lopnék érte csókokat, Nem kapna, aki nem ad. Ej, ha újra ...

Tovább olvas ...

EGY NAP TÖRTÉNÉSEI

Vissza nem nézve várni az estét, Feledve elmúlt nap perceit, Jól tudod, hogy képtelenség. Emberi agy ebben nem segít. Feledni? Mond mi végre? Mert mi volt, az léted történése. Így leszel gazdagabb egyre, Élmény-kincsekkel ...

Tovább olvas ...

BÚCSÚZTATÓ

Régi barátok, játszótársak, Ifjúságom részei Elmennek, a mennybe szállnak, Szemem őket nem leli. Hányadik leszek a sorban? Kérdi lelkem szelleme. ”Tegnap itt volt, mára hol van? Tudni biz’ azt kellene. Por takarja fáradt ...

Tovább olvas ...

BORDAL

Igyál, ha gyötör az élet, Egy pohár bor meg nem árt. Bánatod mond el szőlő levének, Ha lelkedre a bú rátalált. Igyál, ha szikrázó jó a kedved, Ha szívedet eltölti az öröm. Míg ajkaidra éltető nap-ízt csepegtet, ...

Tovább olvas ...

BALLADA A SZERELMES LÁNYRÓL

Dal csendül a faluszélen bús nótát hord szét a szél. Lány siratja kedvesét éppen ki messzi tájra – útra kél Szemének könny fátyolában pillája búsan elmerül. Szívszakasztó bánatában zokog, zokog csak legbelül. *** ...

Tovább olvas ...

BALATONI ALKONY

Víz tükrében ringatódzik a bíbor színű napsugár. Távolban egy vitorla úszik s a vízen fátyol pára száll. A partról nézem elmerengve a sima tükrű tó vizét. Hány emlékem eltemette, s hány sóhajom hordta szét. Aludni ...

Tovább olvas ...

AZ ELMULÁS DALA

Széttört álmaim elhamvadt porában, lassú léptekkel jár a gondolat. Kihűlt vágyaim halotti torában az utolsó korty boldogság ottmaradt. Vízimalomkerék életem míg forgott, csobogva pergette víg ifjúságomat. De ami volt, ...

Tovább olvas ...

ANYÁM EMLÉKÉRE

Nézem ott fenn a csillagos eget, Lelkemet tépi most bús emlékezet. Hűtlenül elhagyott árva én, Egyedül bolyongok e földtekén. Keresek parázsló csillagot, Mert tudom a lelked ott fenn ragyog, Millió csillag közt apró fény. ...

Tovább olvas ...

VERS AZ ÖREGEDÉSRŐL

Arcodra égnek a régi évek, Ráncokat szakít rajta a múlt. Bár ajkadon még zeng az ének, szívednek tüze már megfakult. Ha csendes vízzé simul az élet, hol van heve már az ifjúságnak? Régi emlékek ködbe enyésznek, a ...

Tovább olvas ...

HAZÁM

Hol magyar a szó és magyar az álom, - legyen az élet bár csupa küzdelem - boldogságomat én mégis ott találom, szép Hazám, megszentelt földeden. Hol Balaton hullámon vitorlást ringat, s Mátra magas csúcsa felhőket pipál, ...

Tovább olvas ...

NYÁRI HAJNAL

Fénylovak húzta csillagos szekéren, Hajnalra kelt a nap a keleti égen. Hegyek felett úszó bíbor palástja Szemfedőt vont a sötét éjszakára. Ébredezik lassan a hajnali erdő. Madárdal röppen, halkan csicsergő. Őzgida surran, ...

Tovább olvas ...

FALEVÉL A FOLYÓN

Születtem forrásból sebes pataknak. Rohantam zúgva zord hegyek között. Inni adtam szomjas madaraknak, ’S tajtékom part menti fákat öntözött. Buktam át számtalan vízesésen, Szelekre bízva azok moraját. Sziklák terelték ...

Tovább olvas ...

A KÓBOR EB

Mikor megláttam az út közepén futott, kergetve a tovasuhanó autókat, remélve, hogy egyik megáll és felveszi. Jó puha meleg vacokra vágyott, simogató gazdakézre, mely kényeztetve vakarja meg néha a fültövét. Álmaiban – ...

Tovább olvas ...

TÉLAPÓ

Miklós napján, csendes éjjel télapó szán csilingel. Versenyezve sebes széllel, a messzi égre száll ma fel. Rénszarvasok húzta szánja ajándékkal van tele. Munkája sok, mert Őt várja a földnek minden gyermeke. Ablakokban ...

Tovább olvas ...

NEM IDE, NEM AMODA

Nem ide, nem amoda Merre jár a katona? Nem ide, nem amoda Égre száll a táltosa. Nem ide, nem amoda Csillagport rúg a lova. Nem ide, nem amoda Csillog fényes szuronya. Nem ide, nem amoda Várja égi palota. Nem ide, nem amoda Hol ...

Tovább olvas ...

MEDVEBOCSOK

Mélyén a nagy rengetegnek Medvebocsok verekednek. Brumma mordul fel az apjuk, A bundát tán ingyen kapjuk? Lesz majd rajta foltra-folt, A széle meg lesz csupa rojt. Irgum-burgum teremette Szólt rájuk az öreg medve. Inkább ...

Tovább olvas ...

MARTIN

Szimán Martinnak Volt egyszer egy kisfiú, nem volt bizony ő hiú. Nem tudom, hogy hiszed-e, nem volt ő biz’ picike. Egyszer volt egy kislegény, mosoly ült két szép szemén. Nem tudom, hogy hiszed-e, Martin volt az ő neve. ...

Tovább olvas ...

LÓÁLOM

Kisteleki vásáron Született egy lóálom. Fakó lovam szendereg, Álmodik szép képeket. Álmában horkant, ügetett, Versenyre hívta a szelet. Száját nem törte kemény zabla, Szabadon futott – a szabadba. Kocsisa ostort ragadott, ...

Tovább olvas ...

KECSKEMESE

Két kis kecske fenekedve, Szarvukat egymáshoz fenve Veszekednek újra, egyre, Hogy másikat földre vesse. Ketten ők most játszótársak, Verekednek, szaladgálnak, Szép zöld réten meg-megállnak, Friss zöld fűből lakomáznak.

Tovább olvas ...

FÉNYMANÓ

Szimán Martinnak Itt a kedves fénymanó, küldte őt a Hold anyó. Belopódzva ablakon csendben ágyadhoz oson, ezüst fénnyel betakar, megsúgja, hogy mit akar: Nyitni álom szelencét, álom porát szórni szét, dalt dúdolni – ...

Tovább olvas ...

BÖGRE VÉGZET

Egyszer egy nyári napon Bögre állt az asztalon. Dölyfösen és peckesen, Piros-fehér pettyesen. Hitte azt, hogy a virág Néki ontja illatát. Gondolta, hogy ami szép Benne leli örömét. És azt hitte – szemtelen - Csúnya nézi ...

Tovább olvas ...

BÖBE TÁNCOL

Táncol Böbe. Nézz oda! Fején apró korona. Két karját is széttárja, Körbe libben szoknyája. Jobbra lép, meg balra lép, El nem véti semmiképp. Perdül-fordul mint motolla, Majdnem esik a sarokba. Táncol Böbe. Nézz oda! Nézi ...

Tovább olvas ...

A NAP ÉBREDÉSE

Éhesen kelt fel a Nap reggel, Körülnézett álmos szemmel. Nézte, hogy mit is ehetne Harapott habos fellegekbe. Étvágya nagy, jól nem lakott, Bekapott hát pár csillagot. Éhes gyomra mégis korgott, Nem hagyta annyiban a dolgot. ...

Tovább olvas ...

VENDÉGKÖNYV

Köszönöm, hogy felkerested a web oldalamat, és itt a vendégkönyvemben megtisztelsz véleményeddel, javaslataiddal.

Tovább olvas ...

A KÖLTŐ

Szavakat fest fel üres papírra, bennük gondolat ecsetje szárnyal. Lelkének bugyrait ha megírja, dacol, vagy parolázik a világgal. Bánata borongós dalban enyhül, vagy víg ódát hárfázik az öröm. S míg tolla a papíron ...

Tovább olvas ...

A LUSTA KONDÁS

Árvalányhaj termő réten Disznókonda legelész. Kondása a nap hevében A subáján heverész. Ébredj kondás, mert a konda A vetésben kóborol. Törve tengerit halomra Messze jár már valahol. A kondás most felriadva Pulit uszít ...

Tovább olvas ...

0.008 mp